Közös kezelés marinóban, Grand Hotel San Marino
A hatályos megállapodások újratárgyalását, tekintettel az euro bevezetésére, a Maastrichti Szerződéshez csatolt nyilatkozat[1] irányozta elő. Tíz évvel azután, hogy az euro felváltotta Franciaország és Olaszország nemzeti valutáját, amely Közös kezelés marinóban, illetve San Marinóban és a Vatikánban használatos volt, a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a monetáris megállapodások működését[2].
Ez a közlemény részletesen megvizsgálja a megállapodások tartalmát, ismerteti végrehajtásuk erősségeit és problémáit, és a közös kezelés marinóban tánc fájdalom ízületek tartalmára vonatkozó módosításokat javasol. A megállapodások közös jellemzői Mivel az euroövezetben részt vevő tagállamok nemzeti valutáját A monetáris megállapodások feljogosították Monacót, San Marinót és a Vatikánt arra, hogy hivatalos valutájukként az eurót használják és az eurobankjegyeket és -érméket törvényes fizetőeszközükké tegyék.
San Marino Köztársaság jogosult arra, hogy évente legfeljebb 1 EUR névértékű euroérmét bocsásson ki. A Vatikán által évente kibocsátható euroérmék névértékének felső határa eredetileg EUR volt. Emellett Vatikánváros jogot kapott arra, hogy azokban az években, amikor az Apostoli Szentszék üres, az egyes jubileumi közös kezelés marinóban és az ökumenikus tanács megnyitásának évében több érmét bocsásson ízületi fájdalom térd, alkalmanként összesen EUR értékben.
A felső határértékeket közös kezelés marinóban A San Marinóra és a Vatikánra vonatkozó felső határokat kétévente felülvizsgálják az olasz fogyasztói árindex változásainak tükrözése érdekében. A Monacóban San Marinóban és a Vatikánban kibocsátott éves euroérme-mennyiségeket hozzáadják a Franciaországban Olaszországban kibocsátott érmemennyiségekhez és az EKB így hagyja jóvá a kibocsátás mennyiségét.
Monaco, San Marino és a Vatikán forgalomban levő euroérméi azonosak az euroövezeti tagállamok által kibocsátott forgalmi euroérmékkel, tekintettel névértékükre, törvényes fizetőeszköz jellegükre, a közös érmeoldalak rajzolatával kapcsolatos és technikai jellemzőire és a nemzeti előlapok rajzolatára vonatkozó közös jellemzőkre.
Az illetékes közösségi hatóságokat előzetesen értesíteni kell a nemzeti előlapok rajzolatának jellemzőiről. Monaco, San Marino és a Vatikán jogosult arra is, hogy az euroövezeti tagállamokra vonatkozó szabályokkal azonos előírások mellett az országra vonatkozó éves maximális kibocsátás keretein belül euroérméket bocsásson ki gyűjtők számára.
A San Marino Köztársaság kibocsáthat továbbá aranyból készült érméket, amelyek névértéke scudoban[6] van meghatározva. Monaco, San Marino és a Vatikán nem jogosult arra, hogy eurobankjegyeket bocsásson ki, és a gyűjtők számára készült érmék az országok területén kívül nem törvényes fizetőeszközök. Mindhárom ország vállalta, hogy megteszi a belső jogi intézkedéseket ahhoz, hogy területén alkalmazza az eurobankjegyekre és -érmékre vonatkozó közösségi rendelkezéseket, és hogy szorosan együtt tudjon működni az Európai Közösséggel az eurobankjegy és -érmehamisítás elleni küzdelemben.
A Monacóval kötött megállapodás egyedi jellemzői A fent ismertetett rendelkezések mellett, amelyeket mindhárom megállapodás tartalmaz, a Közös kezelés marinóban kötött megállapodásban néhány további követelmény is található.
Forma-1 / San Marinó-i Nagydíj
A megállapodás tartalmazza Monaco kifejezett kötelezettségét arra vonatkozóan, hogy végrehajtja az eurobankjegy és -érmehamisítás elleni küzdelemhez kapcsolódó közösségi előírásokat.
A Monacói Hercegségben tevékenységet folytató hitelintézetek és pénzügyi intézmények a Franciaországban működő releváns intézményekkel azonos feltételek mellett vehetnek részt a bankközi elszámolási és fizetési, valamint értékpapír-elszámolási rendszerekben, ha teljesítik az említett rendszerekhez való hozzáférésre vonatkozó feltételeket.
Monaco hitelintézetei az EKB monetáris politikai eszközökre és eljárásokra vonatkozó előírásainak végrehajtásakor a Banque de France által elfogadott intézkedésekkel azonos intézkedések hatálya alá tartoznak. A Hercegség felelős azért, hogy meghozza azokat az alkalmazandó jogi előírásokat, amelyekkel a területén biztosítja az euro és a Közösség pénzügyi rendszerének védelmét és stabilitását.
A monetáris megállapodás A Monacói Hercegség alkalmazza a hitelintézetek tevékenységére és prudenciális felügyeletére, valamint a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerrel kapcsolatos rendszerkockázatok megelőzésére vonatkozó közösségi jogi aktusok végrehajtása tekintetében Franciaország által elfogadott intézkedéseket is. Emellett Monacónak a pénzmosásra vonatkozó közösségi irányelveknek és a beruházási szolgáltatásokat szabályozó jogi aktusoknak megfelelő joghatású intézkedéseket kell tennie.
A Monacóval kötött monetáris megállapodás vegyes bizottság létrehozását közös kezelés marinóban elő, amelynek feladata a megállapodás végrehajtásának és működésének megkönnyítése. A vonatkozó EK-jogszabályok átültetése A Közösséggel monetáris megállapodást kötött három államban átültetendő közösségi közös kezelés marinóban alkalmazási köre az egyes megállapodások esetében jelentősen eltér.
Mindhárom tagállam vállalta, hogy jogi intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy területén alkalmazza az eurobankjegyekre és -érmékre vonatkozó közösségi előírásokat.
Alkoholizmus kezelés marinóban
Az euroérmék rajzolatával és technikai jellemzőivel kapcsolatos előírások alkalmazása általában jó. Mivel Monaco, San Marino és a Vatikán euroérméit az euroövezethez tartozó, tanúsított pénzverdékkel vagyis a francia és az olasz nemzeti pénzverdével együttműködve tervezik, majd a gyártást ezek a pénzverdék végzik, a legújabb közösségi előírások alkalmazása összességében biztosítva van.
Ami az eurobankjegyeket illeti, nem hoztak létre illetékes hatóságot vagy nyomonkövetési eljárást annak ellenőrzésére, hogy az alkalmazandó előírásokat tehát az eurobankjegyek cseréjére és a forgalomból való kivonására vonatkozó szabályokat végrehajtják-e.
A monetáris megállapodások aláírói arra is kötelezettséget vállaltak, hogy szorosan együttműködnek a Közösséggel az eurobankjegyek és -érmék hamisítása elleni küzdelemben. A másik két megállapodáson túlmutatva a Monacóval kötött megállapodás meghatározza, hogy a Hercegségnek meg kell tennie a hamisítás megakadályozására vonatkozó közösségi jogszabályokban[7] meghatározott megfelelő lépéseket.
A Monacóval kötött megállapodás végrehajtását a hamisítással összefüggésben rendszeresen értékelik, és a vegyes bizottság ülésein naprakésszé teszik azoknak a jogi eszközöknek a jegyzékét, amelyeket el kell fogadni lásd a 3. Bár van néhány hiányosság például nem került még sor megállapodás aláírására az Europollalösszességében figyelemre méltó előrelépés történt ezen a területen.
A San Marinóval és a Vatikánnal kötött megállapodás nem tartalmaz konkrét kötelezettséget az uniós jogszabályok átültetésére az eurokészpénz hamisítás elleni védelmét és a Közösséggel folytatott együttműködés módját illetően.
A Bizottság információi szerint mindkét ország tett némi erőfeszítést arra, hogy törvényeit összehangolja a közösségi előírásokkal, de mivel e két megállapodás a Monacóval kötött megállapodástól eltérően nem tartalmaz nyomonkövetési mechanizmust, a Közösség nem kap rendszeresen tájékoztatást a San Marinóval és a Vatikánnal kötött megállapodások végrehajtásáról. A Monacóval kötött megállapodás számos további elemet tartalmaz, amelyek többsége már részét képezte a Franciaországgal kötött korábbi megállapodásoknak.
A San Marinóval és a Vatikánnal kötött megállapodásoktól eltérően a Monacóra vonatkozó megállapodás megállapítja a Monaco területén működési engedéllyel rendelkező hitelintézetek és egyéb pénzügyi intézmények számára az Európai Unió bankközi elszámolási és fizetési, valamint értékpapír-elszámolási rendszeréhez való hozzáférés feltételeit. A San Marinóval és a Vatikánnal kötött megállapodások meghatározzák, hogy az e két országban letelepedett pénzügyi intézmények hozzáférhetnek az euroövezeten belüli fizetési rendszerekhez, a Banca d'Italia által az Európai Központi Bankkal kötött megállapodás keretében meghatározandó feltételek mellett.
A Vatikán és San Marino eddig nem jelezte érdeklődését az euroövezet fizetési rendszereiben való közvetlen részvétel iránt, annak ellenére, hogy az utóbbiban jelentős a pénzügyi ágazat a San Marinóban működő bankok jelenleg olasz bankokon keresztül férnek hozzá a fizetési rendszerekhez.
A san marinói banki ágazat méretét és az euroövezetben működő bankokkal folytatott szoros együttműködését tekintve ésszerű lenne arra kérni San Marino Köztársaságot, hogy a banki és pénzügyi ágazatra vonatkozó jogszabályait hangolja össze az euroövezet tagállamaiban alkalmazandó előírásokkal.
Azért, hogy biztosítható legyen az eurobankjegyeknek és —érméknek a hamisítással szembeni megfelelő védelme, mindhárom országban nyomon kell követni a vonatkozó közösségi jogszabályok végrehajtását.
San Marino bankjaira és pénzügyi intézményeire az euroövezeti partnereikre érvényes szabályokkal azonos szabályoknak kell vonatkozniuk.
Grand Hotel San Marino
Ezért San Marinót fel kell kérni, hogy a banki és a pénzügyi ágazat területén ültesse át a vonatkozó hatályos közösségi jogszabályokat, és alkalmazza az e téren végrehajtott valamennyi korszerűsítést és új előírást.
Tekintettel a vonatkozó előírások összetettségére és a köztársaság korlátozott adminisztratív kapacitására, két éves átmeneti időszak írható elő.
Nyomonkövetési mechanizmusok A monetáris megállapodások a Franciaország és Monaco, illetve Olaszország és a Vatikán, valamint San Marino között fennálló egyezményeket váltották fel. Ezek már nem kétoldalú megállapodások, hanem a Szerződés Monaco, a Vatikán és San Marino jogot kapott arra, hogy az euroövezet millió lakosa számára törvényes fizetőeszközt jelentő euroérméket bocsásson ki.
Az euroövezet tagállamainak szigorú szabályokat kell betartaniuk, amelyek végrehajtását az EU intézményei szorosan nyomon követik. Az uniós intézményeknek ezért megfelelő szerepet kell kapniuk a monetáris megállapodások végrehajtásának nyomon követésében.
A vegyes bizottság a Monacói Hercegség, Franciaország, az Európai Közös kezelés marinóban és az Európai Központi Bank képviselőiből áll és általában évente egyszer ülésezik. Az üléseken a felek megvitatják a megállapodás végrehajtása terén tett előrelépést és az átültetendő jogszabályokat felsoroló mellékletek esetleges módosítását.
A bizottság rendszeresen vizsgálja az eurobankjegyek- és -érmék hamisítása elleni küzdelem és a releváns jogi előírások végrehajtása terén folyó együttműködést is. A Monacóval kötött megállapodásban előírt eljárással ellentétben a San Marinóval és a Vatikánnal kötött megállapodás nem tartalmaz nyomonkövetési eljárásra vonatkozó előírást.
Rimini Street: We Do Support
Rendszeres, formális nyomon követés hiányában San Marino és a Vatikán nem készít rendszeresen jelentést a megállapodások végrehajtásáról. Nem vizsgálják a monetáris megállapodások által létrehozott kötelezettségek és ezen országok jogszabályainak összeegyeztethetőségét, és nem kapnak megfelelő tájékoztatást az utóbbi által lefedett területek fejleményeiről.
E közlemény előkészítése céljából a Bizottság és az EKB márciusában informális ülést tartott a három állam képviselőivel. A Monaco és San Marino képviselőivel folytatott megbeszélések építő jellegűek voltak, míg Vatikánváros kevésbé volt nyitott a vélemény- és információcserére.
A Vatikánnal és San Marinóval kötött megállapodások nem adnak lehetőséget a működésükkel kapcsolatos rendszeres eszmecserére.
Kezelje adatvédelmi beállításait
Rendszeres találkozók hiányában San Marino és a Vatikán hatóságai számára nehézséget jelent követni a megállapodások által érintett területeken elfogadott új előírásokat, és a közösségi intézmények nem tudják megfelelően ellenőrizni a megállapodások végrehajtását.
A Bizottság ezért a Monacói Hercegséggel létrehozott vegyes bizottsághoz hasonlóan a Vatikánvárossal és San Marino Köztársasággal is egy-egy vegyes bizottság felállítását javasolja.
A megállapodások végrehajtásával kapcsolatos jelentős hiányosságokra vonatkozó védzáradék A három állam — a Közösséggel kötött monetáris megállapodások aláírásával — számos kötelezettséget vállalt azon jog fejében, hogy nemzeti valutaként használja az eurót és euroérméket bocsásson ki.
Míg az EU-nak lehetősége van arra, hogy jogsértési eljárást indítson, ha egy tagállam elmulasztja kötelezettségeinek betartását, a szóban forgó megállapodásokhoz kapcsolódóan a Közösségnek nincs eszköze arra az esetre, ha a megállapodást aláíró ország nem teljesíti kötelezettségeit a végső — és ennélfogva valószínűtlen — lehetőségen kívül, amely a megállapodás egyoldalú felmondását jelenti.
